A mai napon már annyira összezuhantam, és annyira szarul érzem magam, hogy ordítani szeretnék. Gondoltam jó lenne ha kimennék az utcára, és elüvölteném magam, hogy - De most aztán kuuuuuusssssssss mindenki!- de ahhoz is fáradt vagyok hogy a szemhéjam felemeljem. Alkohol, cigi ma nuku. Házimunka szokásos unalmas szar. Legalább pénzem lenne hogy elhúzhassak innen, de csak annyi van ami a vonatjegyre elég. Délután ha hazajön EZ, vége mindennek, a szar is belém fagy. Akkor még rosszabb lesz, pedig úgy érzem ennél már nincs lejjebb. Miért csináltam ezt magammal, miért választottam ezt az életet? Miért hagyom hogy ezt tegye velem? Miért nem rúgok bele az első emberbe aki ferde szemmel néz rám, vagy megbámul? Egy időben ellenállhatatlan vágyat éreztem hogy belerúgjak abba akivel éppen beszélgetek, és nagyon nehéz volt megállni hogy megtegyem, de sikerült. Most csak arra gondolok hogy menj már a picsába, vagy valami ilyesmi.